19-re lapot!

Ég a szemem, tornyosulnak a tesztelendő játékok, és ami még rosszabb, már csak öt óra van az ébresztő megszólalásáig. A holnapi Grath roppant ideges és fáradt lesz… de hát ez legyen a holnapi Grath problémája. Én most azért csak rányomok a következő nekifutást indító gombra, hiába jelentett tökéletes alkalmat a kiszállásra az ígéretesen induló menetet a vártnál jóval hamarabb megállító aljas főellenfél-szabály. Most biztos jobb lapokat kapok, most biztos hasznosabb jokereket tudok összekombózni, most biztosan kegyesebb lesz a szerencse oly kiszámíthatatlan istennője – igen, sikerült egy újabb addikciót szereznem. Az időzítés szörnyű, hiszen alig pár hete sikerült leszakadni a Slay the Spire utáni következő nagy roguelite pakliépítő kedvencemről, a Cobalt Core-ról. Már a demónál is éreztem, hogy remek játék lesz ez, de a Balatro még a vártnál is abbahagyhatatlanabb lett.

Tegyük meg a szokásos visszalépést, és vegyük szemügyre messzebbről a játékot – „poker roguelike,” mondja a hivatalos műfaji besorolás, és hangozzék ez bármilyen furán, ezzel egyet is értek. Még közelebbről: a Balatro a pakliépítős kártyajátékok közé tartozik, ám e stílus – vagy akár az igazi póker – hagyományaival ellentétben sosem valaki ellen játszunk, hanem minden egyes körben a kitűzött pontszám elérése a tét. (Igaz, minden harmadik „csata” egy extra nehezítés kíséretében zajlik, és ezeket boss néven emlegeti a játék.) A Balatro pókerrokonsága egyébként leginkább az ott használt lapkombinációk átvételében érhető tetten; e játékban nincs turn és river, kezünkben minden leosztásnál nyolc lap figyel, és mivel nincsenek ellenfeleink, egy rakás ismerős taktikai lépés is hiányzik. Nem baj, lapfejlesztéssel, különleges bónuszokat adó jokerekkel, valamint millió egyéb lehetőséggel nagyságrendileg több lehetőségünk lesz a szerencse alakítására, mint a valódi pókerben.

[+]

A játék alapját tehát a szokásos pókeres lapkombinációk jelentik – a két pár, a sor, a drill, a royal flush és az összes többi. Minden ilyen kombináció jutalma egy adott pontmennyiség (a játék szóhasználatában chip), illetve egy ahhoz tartozó szorzó. Egy első szintű két pár például 20 x 2 chipet ér, egy harmadik szinten levő full 80 x 8 zsetont hoz a konyhára, a tízes szintű royal flush pedig már 325 x 30 ponttal jutalmaz. A chipek tényleges számához mindig hozzáadódik az adott lapkombinációkban részt vevő lapok értéke, a szorzó emelése pedig – nos, pontosan ez a Balatro trükkös játékmenetének leglényege. A feladatunk az, hogy a jokerekkel, a lapok fejlesztésével, valamint az egyes lapkombinációk szintjének emelésével a lehető legbrutálisabb szorzásokat hozzuk ki a rendszerből, akár soktrilliós kombinációkat is kialakítva.

[+]

Az egyes próbálkozások – a szokásos roguelike runok – három meccsből álló szintekbe rendezve várnak ránk, melyek közül az utolsó mindig valami aljas extra szabályt zúdít a nyakunkba. Ezek néha csak aprócska nehezítést jelentenek, mondjuk kikapcsolnak egy adott színt (a kombókat működtetik e lapok is, de extra hatásaik szünetelnek), vagy épp néhány lapot osztáskor megfordítva kapunk. Máskor a „főellenség” tényleg odavághat az egész nekifutásnak – előfordul, hogy mindössze egyetlen leosztásból kellene összeszedni a szükséges chip-mennyiséget, de az is gyilkos tud lenni, amikor kizárólag az először kijátszott lapkombinációt engedi újra és újra kipakolni a rendszer. Ha esetleg elbukunk, akkor gyakorlatilag nulláról kell elindulni – csak a néhány megnyitott plusz opció (például új paklibónuszok, vagy trükkösen elérhetővé tett kártyacsomagok) bővítheti a taktikai arzenálunkat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!