Dave the Diver

Nem tudom, hogy mikor találkoztam legutóbb olyan játékkal, ami annyiszor képes volt meglepni, ami annyiszor képes volt megújulni és átalakulni, mint a Dave the Diver – ami főként azért meghökkentő, mert millió játékelemének csaknem minden darabkája remekül működik. A jó 30-40 órán át húzódó kaland szinte minden órája hoz valami teljesen új dolgot, ami lehet egy meglepő mértékben kidolgozott aljáték, valami teljesen váratlan történetbeli fordulat, vagy egy új karakter, aki funkciók egész tárházát nyitja meg. A koreai Mintrocket első alkotása rögtön az év egyik legélvezetesebb játéka lett, amit még akkor is csak ajánlani tudok, ha az ember nem is lelkesedik a sushiért, netán a szigonyos halászatért.

Merthogy, legalábbis az első pillanatokban, a Dave the Diver erről szól: szimpatikusan köpcös, nemet mondani senkinek nem tudó hősünk egy különleges trópusi paradicsomban találja magát. A csodálatos kékségű öböl mellett fejlett infrastruktúra helyett mindössze egy szedett-vedett sushibár található, Dávidunk pedig búvárként azzal foglalkozik, hogy nappal a tengerben halászva elkapja a zsákmányt, amiből este aztán étel készül – amit egyébként neki kell felszolgálnia Bancho nevű új ismerőse bárjában. Az első néhány órában ez pont elég kihívás lesz: eleinte piszok gyenge szigonyunkkal csak a kisebb halakat tudjuk zsákmányul ejteni, de amíg a bár nem válik szenzációvá az interneten, addig még ez is pont elég.

[+]

Bár Dave finoman szólva sem a legkecsesebb ragadozó a vízben, a játék búvárkodós része így is igen kellemes élményt biztosít: a merülésről merülésre megújuló szirtek, zátonyok és barlangok között vagy 200 eltérő tengeri jószág éli életét, ráadásul az izgő-mozgó zsákmányon túl is bőven akad, ami elvonja majd figyelmünket: érccel teli sziklák, ehető hínár és kagylók, no meg kinccsel teli ládák várják, hogy valaki meglássa bennük a lehetőséget. Dave alaphelyzetben minden nap kétszer merülhet, egy merülés pedig addig tart, amíg oxigénkészlete bírja – ezért aztán egy-egy talált oxigénpalack nagyszerű ajándékot jelent. Maga a halászat meglehetősen egyszerű, bár a nagyobb halak befogását apró QTE-szerűségekhez köti a játék. Vagy persze valami sokkal hatékonyabb fegyverhez: Dave vízalatti shotguntól a mélységi aknákig terjedő, megdöbbentően terjedelmes arzenált halmozhat fel nyilvánvalóan teljesen őrült fegyvermestere segítségével.

[+]

A napi két merülés végére remélhetőleg sikerült elég zsákmányt gyűjteni ahhoz, hogy Bancho megfelelő menüt állíthasson össze. Illetve dehogyis! Bancho csak a kést meg a szójaszószt forgatja, a menü már a mi felelősségünk – ahogy a felszolgálás, a takarítás, a receptek fejlesztése, a berendezés átalakítása és jóval később már az éttermi alkalmazottak menedzselése is. Feladataink és lehetőségeink óráról órára bővülnek: mire megszoknánk a Tapperhez vagy Diner Dash-hez hasonlítható felszolgáló részeket, máris áttérhetünk a felszolgálók felvételére és irányítására. Szintén igen fontos szerepet kap az egyes receptek fejlesztése: ezekhez eleinte szimplán sok halra van szükség, a későbbiekben pedig egyéb komponenseket is be kell vetni a kulináris harcban.

[+]

Ha csak ennyiből állna a Dave the Diver, akkor is pozitívan állnék hozzá: búvárkodós részei látványosak, az éttermi szakasz pedig pont olyan rövid és pörgős, hogy esélyünk sincs beleunni. A fejlesztők azonban nem álltak meg itt, hanem olyan messzire szaladtak ebből a remek kiindulópontból, amennyire csak tudtak. Kezdjük az alapvető dolgokkal: a bárban keresett pénzből fejleszthetjük felszerelésünket, ami hosszabb és mélyebb merülést, hatékonyabb szigonypuskát, illetve egyre növekvő hátizsákot eredményez. A már említett fegyvermester segítségével arzenálunk egyre szélesedik, és a víz alatt is sok különleges szigonyhegyet, vagy akár teljes fegyvert lehet találni, így aztán az emberen hamar elhatalmasodik a legyőzhetetlenség érzése. Nagyjából ekkortájt jelennek meg a játékban a cápák, amelyek aztán változatos módszerekkel alázzák meg Dave-et.

Egy idő után egy excentrikus régész sugallatára megjelenik a történet is a játékban: eleinte a mindenki más által oktondi legendának hitt tengeri emberek egykori otthonának megtalálása lesz a feladatunk. Talán nem árulok el zsákbamacskát azzal, hogy a játék világában ezek az atlantiszi népek tényleg léteztek egykor, és egy idő után már ősi templomokat járunk, vagy hát úszunk be. Ezek persze csapdákat és veszélyes lényeket éppúgy rejtenek, mint igen hasznos kincseket, vagy éppen általában tükrökre és fénysugarakra épülő fejtörőket. És ez még csak az első fejezet – ki tudja, hogy milyen fura helyszínekre jut majd el Dave a játék végére?

[+]

Ami az éttermi részt illeti, itt is rengeteg változásban lesz részünk. Hogy ne kelljen minden nap nekünk összeszedni a vadakat az esti menühöz, egy idő után saját farmot nyitunk (ez egy teljesen különálló aljátékot takar), majd egy haltenyésztő üzemmel is foglalkoznunk kell (ez is), és végül egy, a tenger felszíne alatt dolgozó hínárkeltetőt is beindítunk (naná, hogy ez is). Míg a játék elején csak néha kell teát felszolgálni egy minijáték keretei között, a későbbiekben ez egy teljes koktélkeverő játékká fejlődik. És ha már halakról szól a játék jelentős része, hát nyilván az akvarisztikában is elmerülhetünk. Víz alatti fotózás? Nyilván van az is. Halkártyák gyűjtése? Persze.

[+]

Feladataink sorának ezzel még mindig nincs vége: egy telefonos appon keresztül például millió kisebb küldetés szakad a nyakunkba, egy egyszeri marhaságnak tűnő tengeri csikós verseny pedig egy különálló, szinte teljes értékű (tengeri) lóverseny-menedzser játékká növi ki magát. Részt veszünk majd ritmusjátékban, van néhány lopakodós rész, néha Dave-nek is főznie kell, sőt, még olyan szakaszok is akadnak, amikor aranyos főhősünk helyett (vagy mellett!) egy másik karaktert is irányíthatunk. A tenger barátságosabb lakói – a tengeri tehéntől a delfinekig – külön eseményfüzéreket hoznak, a bárba látogató celebek kedvéért pedig a legveszélyesebb halakat és puhatestűeket kell levadászni. Sok ilyen összecsapás szinte kidolgozott bossfightként jelenik meg; de még ezek sem olyan félelmetesek, mint az éjszakai merülések, amelyek során a nappal barátságos öböl megdöbbentően fenyegető hangulatot kap.

[+]

A félelmetesen változatos játékot vidám, gyönyörű grafikája és trópusi hangulatot sugárzó zenéi teszik még élvezetesebbé. Szintén említést érdemelnek azok a teljesen őrült hangulatú átvezető jelenetek, amelyek néha a fegyverfejlesztést, egy új recept kidolgozását, vagy egy NPC feltűnését kísérik – ezeket fantasztikus humorral tálalják a fejlesztők. A fent említett játékelemeken túl is hihetetlen sok extrát tartalmaz még a Dave the Diver – némelyik csak egy egyszeri színesítő jelenetként vagy minijátékként jelenik meg, mások pedig kidolgozott, akár több órát is felemésztő aljátékká alakulnak. Nem nagyon tudok belekötni a koreai fejlesztők első játékába – egyszerűen elképesztő, hogy milyen gyorsan rászoktam a játékra, hogy milyen erős volt a „na csak még egy merülést!” érzés minden éjszaka.

A Dave the Diver PC-re jelent meg.

Összefoglalás

Az elsősórákban „csak” egy szigonyhalászós-búvárkodós akciójáték, illetve egy taktikusabb sushibár-menedzser program élvezetes keverékének tűnik – aztán beindul a kreativitás, és a játékban feltűnik minden, ami egy ilyen tengeri főzőcskézős játékról csak az eszünkbe juthat. A fejlesztők jószerivel minden játékelemet élvezetesre csiszoltak, de az a kevés, ami esetleg el is marad ettől a szinttől, legalább megmosolyogtatóan humoros lett. 2023 egyik nagy meglepetése!

A Dave the Diver legfőbb pozitívumai:

• Friss koncepció, remek kivitelezésben;
• megdöbbentően változatos;
• remek humorral tálalják az eseményeket;
• kifejezetten tartalmas és addiktív.

A Dave the Diver legnagyobb hiányosságai:

• Oké, néhány minijáték lehetne jobb.

Bényi László