Smushi Come Home teszt

Gilgames, Odüsszeusz és Gulliver után újabb fővel gazdagszik azon hősök névsora, akik elsősorban millió veszéllyel járó utazásaikról lettek híresek – íme, Smushi, a gombasrác!

Smushi Come Home

A villámgyorsan változó nyelvet nem lehet megzabolázni: bármit is írjanak az online szótárak, a „wholesome” elsődleges jelentése ma már nem az egészséges vagy az üde. Nem, ezt a magyarra egyetlen szóval tökéletesen lefordíthatatlan jelzőt a szívet melengető, a lelket simogató, a gyermeki ártatlanságot felidéző – vagy egyszerűen végtelenül aranyos – dolgokra szokás rásütni. És bár abszolút nem exkluzív jelenségről van szó, a videojátékok terén az utóbbi években különösen nagy teret nyert a wholesome – annyira, hogy már-már külön műfajjá nőtte ki magát, igaz, nem játékmenet, hanem inkább hangulat terén leírva tagjait. Ez olyannyira így van, hogy idén már negyedik alkalommal került megrendezésre a Wholesome Direct játékbemutató az egykori E3-at felváltó prezentációk között. Olyan játékok tették itt tiszteletüket az évek során, mint a Chicory és a Spiritfarer, a Behind the Frame és a Venba, az Unpacking és a Potion Permit. És, talán kitaláljátok, a Smushi Come Home.

A fentieknek megfelelően Smushi (első?) nagy kalandja is egy meseszerű történet, telis-tele barátságos lényekkel, vidám ugrálással, falmászással és levegőben siklással, no és persze rengeteg gombával. Merthogy Smushi maga is egy gombakölyök, aki három testvérével éldegél idilli körülmények között egy tavacskán található apró szigeten. Az idilli körülmények persze sokféle állatot is a környékre vonzanak, és amikor egy tudatlan énekesmadár holmi eleségnek nézi pirinyó karakterünket, akkor Smushi bizony komoly bajba kerül: a fészekből gyorsan kimászva a közvetlen életveszély ugyan elhárul, de gombánk ismeretlen tájon találja magát, ahonnan a hazajutás szinte lehetetlennek tűnik. Természetesen az ilyen helyzetekben ismerszenek meg az igazi hősök, és az is hamar kiderül, hogy Smushi honvágyát semmilyen akadály nem képes legyűrni. Néhány segítőkész bogár, csiga, és egyéb, minden kertben megtalálható jószág tanácsait meghallgatva Smushi a közeli patak felé veszi az irányt, hátha az épp az ő tavacskájához fog vezetni.


[+]

Játékmenetét tekintve a Smushi Come Home a platformjátékok közé tartozik: két, szabadon bejárható régiót, illetve egy harmadik, szigetekkel borított vizes környezetet fogunk meglátogatni, végig azon dolgozva, hogy megnyissuk a továbbvezető utat. Ez elsősorban apróbb küldetések teljesítését jelenti: az első helyszínen például a kijáratot eltorlaszoló éhes gekkónak kell kacifántos módon áfonyákat keresni, a második világban pedig valahogy egy fémráccsal kellene leszámolni. Fő eszközünk a közlekedésben egyrészt a mászókampó lesz, másrészt pedig a speciális levél, amellyel Linkhez (vagy a Lil Gator Game főhőséhez) hasonlóan tudunk használni és fejleszteni. A kihívási szint a wholesome jelzőnek megfelelően meglehetősen alacsony, de az opcionális feladatok, az épített akadálypályák teljesítése azért még a rutinos játékosoknak sem feltétlenül megy majd elsőre.


[+]

A világot lakó lények mindegyikével érdemes beszélni, nem csak megmosolyogtatóan mafla szövegeik miatt, de azért is, mert majd’ mindegyikhez tartozik valami extra feladat vagy jutalom is. Az erdei szellemek repülési képességeinket javítják, az egyik feltaláló lámpást készít Smushinak a barlang felderítéséhez, a kiképző őrmesterhez hasonló lila gombafigura pedig mászókampózási trükköket tanít. Lesz jószág, akinek makkot kell gyűjteni, másnak jelszót kell megszerezni, vagy éppen virág-szentélyeket kell aktiválni azért, hogy jó kedvre derüljön. A jutalom sokszor valami hasznos tárgy, de az is megesik, hogy egy új tiritarka kalapot kapunk Smushi galóca-kobakja helyébe. Vannak gyűjtögetnivalók is: a zöld köveket pénzként lehet költeni, a lila kristályok pedig az említett kalapok elkészítéséhez szükségesek.


[+]

Az egyetlen fejlesztő (illetve egy zeneszerző) műveként elkészült Smushi kifejezetten igényes lett: a világ bejárása élvezetes, és bár harc nincs, így sem fogunk unatkozni, annyira sok a tennivaló a szépen kidolgozott helyszíneken. A játék mindkét platformon nagyszerűen fut, a fejlesztő pedig villámgyorsan patcheli be a játékba a kért dolgokat és teszi egyértelműbbé a feladatokat. Mire megszoknánk az első két világ tempóját, a harmadik helyszín teljesen más irányt vesz: itt egy testvéreit kiengesztelni próbáló vízidisznó hátán úszkálhatunk a kisebb szigetek közt, mindenütt másféle feladatokat megoldva. A játékba még titkok is fértek: a jobban elrejtett kalapformák mellett az utolsó helyszínen az első két világban felhasználható dolgokat is találunk.


[+]

Ahogy a Lil Gator Game-nél is írtam, e játékok nem feltétlenül játékmenetbeli bravúrjaik miatt maradnak sokáig a játékossal, hanem amiatt a barátságos hangulat és imádnivaló világ miatt, amit oly nehéz szavakba foglalni. Nem lehet könnyű úgy egyensúlyozni, hogy egy ilyen kajla kaland szívmelengető és érdekes, és ne pedig bárgyú és unalmas legyen, de Smushi készítőjének sikerült a bravúr. Ha bármikor arra vágynál, hogy egy aranyos játékkal lazíts, hogy legalább néhány órára minden gondot elűzz a fejedből és a szívedből, a Smushi kiváló választás lehet. Igaz, 20 eurós ára, és három-négy órás játékideje miatt érdemes lehet kivárni egy leárazást, de az így is biztos, hogy kreatív szinten a fejlesztő mindent elért, amit a játékkal el akart érni.

A Smushi Come Home PC-re és Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

Alacsony kihívási fokkal rendelkező platformjáték, amelynek fő ereje abban rejlik, hogy állandóan mosolygásra készteti az embert. Nem minden pillanatban, nem minden nap van szüksége az embernek egy ilyen lélekmelengető játékra, de amikor ilyen hangulatban vagyunk, a Smushi gyógyír a szív minden panaszára.

A Smushi Come Home legfőbb pozitívumai:

  • Végtelenül aranyos főhős és karakterek;
  • meglepően sokféle kalandot nyújt;
  • nem lehet nem szeretni a kajla játékot.

A Smushi Come Home legnagyobb hiányosságai:

  • Hosszához képest kicsit drága.

Bényi László

Azóta történt

  • Dave the Diver teszt

    Vajon mi vár ránk az óceán mélyén? A Dave the Diver világában elsősorban a lehető legfrissebb sushi-alapanyagok, igaz, annak megszerzése nem feltétlenül könnyű dolog.

  • Viewfinder teszt

    Van új a nap alatt: amikor azt hinnénk, hogy minden logikai játék a korábbi ötleteket remixeli, akkor a Viewfinder fejlesztői egy teljesen új ötlettel álltak elő.

  • Under the Waves – teszt

    A víz alatt, vagy az űrben játszódó egyszemélyes játékoktól valószínűleg mindenki egy izgalmas túlélő kalandot vár, azonban a Quantic Dream valami egészen mást kínál a közönségnek.

  • Wizard with a Gun teszt

    A Galvanic Games jóvoltából újabb online sandbox-túlélő játékkal gazdagodott a játékpaletta, amiben sokkal, de sokkal több van, mint elsőre gondolnád.

Előzmények

  • Ghost Trick: Pantom Detective teszt

    A Ghost Trick ott kezdődik, ahol más játék szomorú zene kíséretében felvillantja a Game Over feliratot: a főszereplő szomorú és visszavonhatatlan halálával.

  • Fall of Porcupine teszt

    Vajon az ősz, avagy a bukás vár Porcupine városára? A történetközpontú játékból nem csak ez derül ki, de az is, hogy a kórházi dolgozók élete még a fantáziavilágokban sem az örömről szól.

  • Layers of Fear teszt

    Van értelme egy hétéves játékot remake-elni? No és egy négyévest? Az új Layers of Fear minden korábbi epizódot egyetlen nagy horrorsétába fog össze, az Unreal 5 motor segítségével.

  • The Lord of the Rings: Gollum teszt

    A Gyűrűk ura jogainak felhasználásakor meglepőt lépett a német Daedalic: a sok lehetséges karakter közül ők Gollamot nevezték ki főszereplőnek. Vajon jó ötlet volt?