Yakuza után

A yakuza-dráma mellett természetesen a brutális közelharcokról is szól a Like a Dragon, a Gaidenben például két, jelentősen eltérő harcrendszert is elsajátíthatunk. Az egyik a klasszikus Dragon of Dojima stílus, ménkű nagy parasztlengőkkel, óriási rúgásokkal, és persze a tereptárgyak brutális hasznosításával – a kerékpárok például igazi tömegpusztító fegyverré váltak a Gaidenben. Noha én Kiryu-konzervatívként ezt használtam szinte végig, aki vevő az újdonságokra és a marhaságokra egyaránt, annak az Agent stílus is rendelkezésére áll. Ez egyfelől fürgébb és agilisebb tempót diktál (nehezebb fokozaton ezért ízléstől függetlenül igen hasznos a főellenfelek ellen), másrészt pedig különféle modern eszközöket is bevethetünk vele, mintha egy különösképp elvadult Q által felszerelt titkosügynököt alakítanánk. Légiónyi drónt idézhetünk, elektromos kötéllel Pókembert utánozhatjuk, robbanó cigit gránátként használhatunk, illetve bőrcipőnk talpába rakétahajtóművet építve száguldhatunk elegáns faltörő kosként szerte a csatatéren.

[+]

Erre azért is lehet szükség, mert a Gaiden a szériában korábban nem nagyon látott tömegjeleneteket is felvonultat – néhány brutálisabb összecsapásban akár 30-40 karakter is csépelheti, hajigálhatja és lövöldözheti egymást. Néha annyian nyüzsögnek a képernyőn, hogy Kiryu szó szerint eltűnik a harcosok tengerében – ami a játszhatóságnak nyilván nem tesz jót, de mivel normal fokozaton minden korábbinál megengedőbb a játék, ezzel nem lesz gond. A fejlődés ezúttal részben a jenmilliók, részben pedig az Akame nevű szövetségesünk által osztott mellékfeladatokért kapott pontokkal működik – a Gaiden nagy látványossága, a szuper-teherhajóra épített Kolosszeum pedig mindkettőnek kiváló forrása. Ezen a hatalmas – és illegális – kaszinóhajón nem csak e széria megannyi japán és nyugati kártyajátékát próbálhatjuk ki, de arénaharcokban is próbára tehetjük magunkat. Sok képzelőerő sajnos nem ment az 1v1 küzdelmekbe, de a Hell Team Rumble csatákban akár tízfős hordánk élén is mehetünk gyakni mindenféle csapatok ellen. Ha itt találunk egy könnyű, fürgén letudható és jól fizető csatát (nálam ez a Platinum 5 volt, alsó hangon is 2,5 milliós díjjal), picit grindelve hamar kitermelhetjük azt a pénzmennyiséget, ami Kiryu maximumra fejlesztéséhez szükséges. Effajta extra grindelésre mindenképp szükség lesz, ha a darabonként 50 millióba kerülő elit arany páncélokat (oké, az egyik egy alsógatya) is meg akarjuk szerezni.

[+]

Az efféle opcionális időtöltések, illetve a rendszerint szimpatikusan elvadult mellékküldetések a széria egyedi vonzerejét jelentik. Mivel egy fél év alatt összedobott játékról van szó, itt nem kapunk olyan kidolgozott és különleges aljátékokat, mint amilyen a klubmenedzselés volt a Yakuza 0-ban, vagy az ingatlanokkal való bizniszelés az előző részben. A kaszinós kártyázás és a kolosszeum arénaharcai mellett van mahjong és karaoke, darts és biliárd, zártpályás golf és kisautós versenyzés – másutt pedig régi játéktermi játékok (Daytona USA 2, Sonic the Fighters, Virtua Fighter 2.1, Fighting Vipers 2, Motor Raid) tökéletes portjai mellett egy ütött-kopott Sega Master System konzolt is találunk, melyen összesen 12 játékot indíthatunk el. Emellett a flörtölni vágyó játékosok sok időt tölthetnek el az úriembereket kiszolgáló klubokban, ahol összesen öt hoszteszt próbálhatunk lenyűgözni férfiasságunkkal – és a valósággal ellentétben akár mind az öt hölgyet meghódíthatjuk néhány jól megválasztott válasszal. E részek élőszereplős videókat használnak, meglepő érdekességet biztosítva ezzel a játéknak – és komolyan hozzájárulva ahhoz, hogy a fájlméret Xboxon 64, PC-n pedig 98 GB legyen.

[+]

Ami a Gaidenből szinte teljesen hiányzik, az a furcsa mellékküldetések és ezekhez méltó alakok tömege. Biztos vagyok benne, hogy ez a példátlanul rövid fejlesztési idő következménye – no meg annak, hogy a legjobb ötleteket biztosan az Infinite Wealth-re tartogatták a designerek. Az Akame által adott, illetve a járókelőktől kapott feladatok közt vannak olyanok, ahol rengeteget kell csatázni, és vannak olyanok is, ahol szimplán egy leszállított narancslé, egy lefotózott autó, vagy fáról leszedett labda jelenti a „kihívást”. Egy feladat van, ami felvillant valamicskét a yakuzás őrületből – itt egy ChotDDT nevű MI tanácsai által kisiklatott udvarlást kell valahogy helyrehozni. A kedvencem azonban nem ez lett, hanem az a jóval drámaibb küldetés, ahol a hajléktalanokra vadászó hálózatot kell felgöngyölíteni – már csak azért is, mert itt a Judgment-játékokból ismerős karakterrel is összetalálkozhattunk.

[+]

Ehelyütt kell megint panaszkodnom kicsit a feleslegesen durva káromkodásokkal teletömött angol fordításról, no meg arról a meglepő húzásról, hogy Kiryu egy átvezető jelenetben pillanatnyi habozás nélkül lelő három random őrt – az ilyesmi eddig nagyon nem volt szokása a szériának. Kellemes meglepetés viszont a következő rész, az Infinite Wealth két demója, amelyek a végigjátszás után nyílnak meg. A Story Demo egy körülbelül húszperces szeletet mutat be a közelgő játék elejéről – lényegében azt a részt, ahol Kiryu és Kasuga találkoznak egymással. Ebből kiderül a történetet beindító rejtély, megjelenik benne egy kellemesen utálhatónak tűnő főgonosz, és kipróbálhatjuk a körökre osztott, de akcióelemeket és QTE-részeket is tartalmazó új harcrendszert. A Hawaii Demóban átvezető jelenetek nincsenek, de az Aloha Beach gyönyörű környezetében négy karakterrel szaladgálhatunk és verekedhetünk kicsit. Előbbi pontosan ott kezdődik, ahol a Gaiden stáblistát követő epilógusa véget ér, így még YouTube-os megtekintése is azonnal elárulja e játék végkifejletét – szóval csak óvatosan.

[+]

Bár a Like a Dragon Gaidenen az elejétől a végéig érezni, hogy minden szempontból elmarad a sorozat „nagy” részeitől, én nem tudtam rá haragudni. Kiryu még mindig egy fantasztikus karakter, és ebben a részben is lehengerlő pillanatokat élhetünk át vele. A történet minden kompaktsága és ki-nem-emelkedő főgonoszai mellett is izgalmasabb, mint amilyen az Ishin! volt, és a minijátékok önismétlésén is felül tudtam emelkedni pusztán annak örülve, hogy a Segánál valaki mégiscsak emlékezik a remek Daytona 2-re (még akkor is, ha a jogok hiánya miatt az most Sega Racing Classic 2 néven fut). Finoman szólva sincs ott a széria legjobb játékai között, de ha azt vesszük, hogy fél év alatt dobták össze, csak ámulni lehet a stúdió teljesítményén. Nem mondom, hogy csak rajongók tudják értékelni, de a teljes árat feltehetően csak náluk fogja megszolgálni a Gaiden érzelmi töltete.

A Like a Dragon Gaiden PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A játék PC-n és Xboxon is része a Game Pass előfizetésnek.

A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította.

Összefoglalás

A hetedik és a nyolcadik „nagy” Yakuza/Lika a Dragon epizódot összekötő történetről van szó. Méretén, kisebb hiányosságain, no meg jelentős újdonságainak hiányán érezni, hogy egy eredetileg DLC-nek megálmodott dologról van szó, de ezt sikerült úgy kibővíteni (többek közt az Infinite Wealth demóival is), hogy az igénytelenség árnyéka nem vetülhet rá. Nem olyan kihagyhatatlan, mint a széria számozott részei, de Kiryu rajongóinak így is kötelező, már csak azért is, mert januárban innentől folytatódik majd a történet!

A Like a Dragon Gaiden legfőbb pozitívumai:

• Kiryu továbbra is nagyszerű főszereplő;
• a történet komolyan kihat a sorozat világára.

A Like a Dragon Gaiden legnagyobb hiányosságai:

• A helyszíntől a minijátékokig minden ismerős lesz;
• 20 óra alatt akár 100%-ra is teljesíthető.

Bényi László