Vissza a jövőbe

Akik csak az utóbbi évtizedben kezdtek kísérletezni a nagynevű japán szerepjátékok kipróbálásával, azok feltehetően nem értik, hogy a Star Ocean miként is tartozhatott egykor a kategória elitjéhez. A széria ötödik része, az Integrity and Faithlessness vérbeli katasztrófa volt, és bár a hatodik rész, a tavaly megjelent Divine Force ennél sokkal jobb lett, igazi klasszikusnak még a legnagyobb túlzással sem lehetne nevezni – és akkor a gátlástalanul a pénzünkre pályázó mobilos felvonást, az Anamnesist még nem is szidtam. Természetesen a szériát gondozó Square Enix még e pofáraesések után sem adta fel a sorozattal kapcsolatos reményeit, és egy némileg biztonságosabb üzleti terv keretei között nekiállt a régi és a mai napig közkedvelt részek portolásának.

A sort természetesen az első résszel nyitották meg: az eredetileg SNES-re kiadott Star Ocean előbb egy igényesen átalakított PSP-s portot kapott, ezt a kibővített-átalakított verziót pedig First Departure R alcímmel PlayStation 4-re és Switch-re adták ki 2019-ben. Bár ez remake-ként nem volt csúcskategóriás, maga a játék még ma is kiváló, ráadásul a legtöbbek számára vadonatúj élményt jelentett. (Az eredeti sosem jelent meg Japánon kívül, a PSP-s verzió pedig finoman szólva sem égette fel az eladási listákat.) Mivel a második részből is létezett hasonlóképpen átalakított PSP-s kiadás, ráadásul az a régmúlt ködébe vesző 2015-ben meg is jelent (bár csak Japánban) PlayStation 4-re, a magam részéről az új multiplatform kiadás bejelentésétől kezdve biztos voltam benne, hogy ezt fogjuk újra megkapni. Mit mondjak – rég örültem ennyire annak, hogy hatalmasat tévedtem!

[+]

A Second Story R ugyanis nem egy egyszerű PSP-átirat lett, hanem a tálalást tekintve egy teljeskörű és kiváló minőségű remake – és ha ehhez hozzávesszük, hogy a stílusos grafika alatt mindig is egy fantasztikus RPG rejlett, talán érthető, hogy mekkora vigyorral az arcomon vágtam bele ismét az intergalaktikus történet felgöngyölítésébe. A sztori egyébként hasonlóan indul, mint a legtöbb Star Ocean: egy fantasy bolygó kedélyes mindennapjaiba – már ha a világvége közeledtéről szóló legendákat leszámítjuk – egy sokkal fejlettebb körülményekhez szokott teleportkapu-áldozat csapódik be. A helyi erőket egy Rena nevű fiatal lány képviseli, a messziről érkezett harcos (és egyébként az első rész hősének fia) pedig Claude – és természetesen igen hamar rákényszerülnek arra, hogy együtt hagyják el Rena idilli falucskáját. Ezt a felállást nem egy Star Ocean használta már, de az itt, a második részben sült el legjobban – a karakterek hamar az ember szívéhez nőnek, és későbbi viselkedésük is észszerűen következik múltjukból és a történtekből.

[+]

A játék legelején a sorozat hagyományainak megfelelően választani is kell a két hős közül, és ettől függ, hogy a történet pontosan milyen vargabetűket is vesz a későbbiekben. Bár Lena és Claude rengeteg időt töltenek el együtt a nagyságrendileg 40 órás kampány során, néha bizony el kell szakadniuk egymástól – ráadásul a fő-főszereplő kilététől függ az is, hogy ki lesz az a nyolc karakter, aki egy végigjátszás során beléphet a partiba (a Second Story R a PSP-s verzió új társait is megtartotta, így összesen 12 fő tud csatlakozni). Ebből a brigádból igen változatos csapatok alakíthatók ki – hiszen hát RPG-ben vagyunk, muszáj kiválasztani kedvenceinket, mert egyszerre nem tud mindenki részt venni a harcokban.

[+]

A sorozat ismerőit nyilván nem lepi meg, hogy az ütközetek a Second Story R-ben is valós időben zajlanak: mi egy karaktert tudunk közvetlenül irányítani, a többiek pedig az egyszerű paraméterekkel módosítható taktikáik alapján tevékenykednek mellettünk, mégpedig egész hatékonyan. Az egyszerűen működő, mégis rengeteg specializációs lehetőséget adó fejlődési rendszernek és a rengeteg kombinációval rendelkező tárgykombinációs rendszernek köszönhetően a csaták az utolsó pillanatig – sőt, a New Game+ opciónak köszönhetően az után is – izgalmasak maradnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!