V Rising teszt

Két évvel ezelőtt nem várt sikert hozott a Stunlock stúdió számára a V Rising, és most minden földi jóval teletömve kiléptek a korai hozzáférés árnyékából is. Nézzük, mit is hoznak a teljes pompájú véres kalandok!

Vámpírnak lenni jó

Be kell látnunk, hogy nem kimondottan az izometrikus nézetű játékok fénykorát éljük, hiszen ha csak egy random pillanatban valamelyik streamer platformra tekintek, a legnézettebb címek között konstans módon a battle royale játékok és az FPS-ek tarolnak. Ezért volt már két éve is hatalmas meglepetés, mikor a svéd Stunlock stúdiókorai hozzáférésben szabadjára engedte a V Risingot, az emberek pedig megőrültek érte, és egyetlen hét alatt egymillió fölé emelkedett az eladások száma. Őszintén szólva ezen kicsit sem csodálkozom, mert régen volt szerencsém ennyire okosan felépített, ezáltal nagyon hamar addiktívvá váló játékhoz. Az pedig külön dicséretes, hogy az 1.0 frissítéssel rengeteg újdonság is érkezett.

Bár valaha a világot a vámpírok uralták, az események fonalát mégis egy csúfos vereség, majd egy pár száz éves szundi után vesszük fel, azzal az erős elhatározással, hogy bosszút állunk a melegvérűeken, és bizony ismét mi leszünk az uralkodó faj. Miután kitöröltük a csipát a szemünkből, kapásból a karaktergeneráló felületen találjuk magunkat, ami pont eléggé részletgazdag, hogy kedvünkre való vérszívót alkothassunk magunknak, de még azért ne vegye el a játékidő első másfél óráját. Már ezen a ponton szembetűnő, hogy nem egy depresszíven sötét stílusú játékot kapunk a vámpírokkal, hiszen kimondottan aranyos, már-már animés megjelenéssel ugorhatunk fejest a kalandjainkba.


[+]

Feladatunk tehát az, hogy újra egy erős vámpírbirodalom felett uralkodjunk – a játék elején azonban inkább csak az ambíciónk nagy, az erőnk annál kevésbé, hiszen ezen a ponton még egy ártatlan szemű kedves kis őzike vérének lecsapolása is komoly kihívást jelenthet. A rövid tutorial teljesítése után kiszabadulunk a hatalmas, és teljesen szabadon bejárható világba, és elindul egy viszonylag egy kaptafára hajazó játékmenet: szaladunk, ölünk, zsákmányolunk, ismétlés. Személy szerint itt sóhajtottam fel először (és utoljára), hogy ha ez most egy századik ugyanolyan játék lesz, akkor sem a játékidőm, sem a teszt nem lesz valami hosszú. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen egyszer csak az építkezési menüben találtam magam, hirtelen a kastélyom alapjait tervezgetve. Bizony-bizony, saját vámpír kastélyunk is lesz a V Risingban!


[+]

Döbbenetesen jól működik együtt az izometrikus nézet, a WASD mozgás, a hack and slash harcrendszer, a nyílt világ és a túlélő része is a játéknak. Maga az alapötlet, miszerint egy vámpírral csináljuk végig az egészet, elcsépelt is lehetne, de olyan részletességgel dolgozták ki az élőholt-lét minden elemét, amivel ritkán találkozhatunk egy átlagos vámpíros címben. Karakterünknek folyamatosan vérre van szüksége, ennek hiányában rohamosan csökkenni kezd az életereje. Nem mindegy azonban, hogy kit vagy éppen mit csapolunk le egy kis frissítő nedűért, hiszen a fogaink közé kerülő élőlényekből különböző vércsoportú vérkészlethez jutunk, melyek bizonyos szintű buffokkal tuningolnak minket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

  • Alone in the Dark teszt

    Visszatért a túlélőhorror műfajának utat törő Alone in the Dark, Derceto villája pedig ismét tárt kapukkal vár minket meganyi rejtélyével és rémségeivel.

  • ARK: Survival Ascended teszt

    Az utóbbi évek egyik legsikeresebb játéka - sokakat meglepve - az ARK volt, annak felturbózott, új motorra átportolt verziója viszont hideget és meleget is kapott.

  • Resident Evil 4: Separate Ways DLC teszt

    Ada párhuzamosan zajló története az eredeti Resident Evil 4 szerves részét képezte, a Remake-hez viszont DLC formájában kaptuk meg a kalandot. Vajon megéri az árát az extra sztori?