Nagyon sokára egy messzi-messzi galaxisban
Bár a Games Workshop évtizedeken át szigorúan felügyelte a Warhammer-videojátékok elkészültét, 2013 táján úgy döntött a cég, hogy sokkal több pénzt lehetne azzal keresni, ha lényegében minden igénylőnek odaadnák a jogokat. Ennek köszönhetően az utóbbi évtized korábban elképzelhetetlen mennyiségű feldolgozást hozott – csak 2020 óta például húsznál is több videojáték jelent meg a Fantasy és a 40K univerzumokban. Hiába ez a dömping, e játékok nagyja – érthető módon – a stratégia vagy az akció felől közelíti meg ezeket a brutalitásukról és monumentalitásukról elhíresült világokat. Szinte hihetetlen, hogy 2023 legvégéig kellett várni például az első Warhammer 40K szerepjátékra, de a zsörtölődés helyett inkább örüljünk annak, hogy a Rogue Trader végre megjelent.
Bár Warhammer 40K-gyorstalpalót nem tervezek tartani, a Rogue Trader-részre azért kicsit ki kell térni, ez ugyanis nem a Games Workshop találmánya. A címet és az alapokat ugyanis a Warhammer 40K világában játszódó, de azt új irányból megközelítő asztali szerepjáték szolgáltatta, amely nem a frontvonalra, az űrgárdisták és inkvizítorok idegen hordákkal és káoszdémonokkal vívott örök háborújára koncentrált, hanem a háttérben ügyeskedőkre. Azokra, akik szinte példátlan kiváltságokkal felruházva ugyan valamilyen szinten nyilván mind az Istencsászárt szolgálják és az emberiség útját egyengetik, de teszik ezt úgy, hogy közben saját zsebük megtömésére is jut idejük. A rogue trader a birodalmi támogatású kereskedőfejedelmek titulusa, akiknek olyan dolgokat is elnéz az Inkvizíció, amiért másutt latin szitkozódásokkal kísért exterminatust rendelnének el. Hogy csak egyetlen példát hozzak, a videojátékban nem emberi karakterek is a parti részévé válhatnak, amire az Impérium szívében nyilván nem nyílna mód.
[+]
Az alig néhány óra alatt leküzdhető prológban megismerjük az eseményeket, amelyek során a Von Valancius kereskedőház teljhatalmú úrnője bizarr halált hal. Más örökös híján ki más is lehetne az új rogue trader, mint nemrég létrehozott karakterünk, aki ezt követően tropára ment űrhajójával, üres kasszájával, alaposan megtépázott legénységével az űr egyik különösen kietlen szegletében találja magát. Ez a Koronis-térség, egy névleg az Impériumhoz tartozó, a gyakorlatban viszont mindenféle bűnözői csoportok, eretnekgyanús szekták, illegalitással kokettáló kereskedőházak, xeno ügynökök és magukra hagyott birodalmi szervek balesetveszélyes játszótereként szolgáló régió. Kiváló terep tehát egy döntéseinkre építő, sokféleképpen játszható RPG-hez, márpedig a korábbi Pathfinder-feldolgozásokat készítő fejlesztők pont ilyennek ígérték a Rogue Tradert.
[+]
A saját magunk által tervezett karaktert öten kísérhetik el a különféle bolygók, űrhajó-roncsok, mesterséges holdak, kivájt aszteroidák és ki tudja még milyen helyszínek meglátogatásakor. Ahogy azt ma elvárjuk, minden társunk kidolgozott alak, saját személyiséggel, titkokkal, küldetésekkel, adott esetben románc-lehetőségekkel – és mivel a Warhammer 40K világában vagyunk, általában valami különösen groteszk személyiségzavarral vagy más jellegű jellemferdüléssel egyetemben. Összesen tíz társat szedhetünk össze a galaxis eldugott szegleteiből, és legnagyobb örömömre csaknem mind eredeti, jól megírt alak – az ő megismerésük pedig a játék egyik legemlékezetesebb élménye.
[+]
A központi sztoriszál sem rossz persze, egyszerűen csak olyan bődületesen hosszú a Rogue Trader, hogy annak nehéz bármiféle ívet, magával ragadó feszültséget biztosítani. Az alsó hangon is 80-90 órásra nyúló játék a legtöbb végigjátszásnál szerintem bőven száz óra fölé nyúlik majd, és ennek során csapatunkkal millió veszélybe keveredünk – annyiba, hogy egy teszt keretei között lényegében lehetetlen lenne beszámolni még csak a fontosabb dolgokról is. Bár a prológban felvillantott kérdés – tulajdonképpen hogyan és miért is halt meg elődünk? – nagyon sokáig ott lebeg majd előttünk, mire ennek megválaszolásáig eljutunk, rengeteg egyéb sztoriszálat fogunk felgöngyölíteni. Az első fejezet például „csupán” arról szól, hogy füstölgő hajónkat és vérző legénységünket valahogy működőképes formába hozzuk. Bár ez nem hangzik igazán bonyolult feladatnak, ennek során majd át kell vágni magunkat egy börtönlázadáson, és a környék egyetlen civilizált (már amennyire) bolygóján kitört eretneklázadással is kezdeni kell valamit – és persze valamirevaló navigátort sem egyszerű találni a galaxis e mindentől távol eső szegletében.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
