Új bojtár
Pénz beszél, designer ugat – avagy Shu Takumi tervez, Capcom végez. Bár az első Ace Attorney-játékokat kitaláló japán játékdesigner úgy gondolta, hogy Phoenix Wright kalandjait sikerült a lehetőségekhez képest a legjobban felvezetni, kibővíteni, majd lezárni, a kiváló fogadtatásnak, és még inkább a remek merchandise-potenciálnak roppant mód örvendező Capcom vezetősége az alkotói vággyal mit sem törődve úgy döntött, hogy a sorozat nem állhat meg. A művét másokra hagyni nem akaró Takumi írói és produceri szerepben dolgozott a folytatáson, és csak egy kérése volt: a lezárt karakterívvel rendelkező Wright hadd maradjon ki az új részekből. Kiszámítható: mivel Wright volt a széria arca, a kérést rögvest elutasították, így Takumi mindössze azt érte el, hogy a negyedik epizódban a játékos másik karaktert irányítson – de Wright így is nyakig benne van a történetben, és néha védencként, néha pedig mentorként tekint a fiatal Apollo Justice-ra.
Ennek a jellegzetes játékipari történetnek persze már 16 éve – a sorozat azóta is folytatódott, nagyritkán Wright történetének továbbszövésével, de inkább más korszakba helyezett, vagy éppen védőügyvéd helyett az ügyészekre koncentráló mellékszálakkal. És persze újrakiadásokkal, méghozzá a Capcom legújabb korszakára jellemző igényességű újrakiadásokkal: az elmúlt években megkaptuk az új konzolok tudásához illeszkedve megszépített első Phoenix Wright-trilógiát, valamint a londoni környezetbe helyezett vidám mellékszálakat is. És mivel ezek is viszonylag jól fogytak, az újrakiadás-vonat nem állt meg: megérkezett a DS-es és 3DS-es eredetű epizódokat igényesen összefoglaló újabb trilógia is. Ezek szép ráncfelvarrást kaptak: az Apollo Justice rajzolt hátterei 1080p felbontásra nőttek, a poligonokkal dolgozó Dual Destinies és Spirit of Justice epizódok pedig a megfelelő hardveren akár 4K-ban is pompáznak. Megkaptuk a 16:9 képarányt is, igaz, a legtöbb helyen nem bővítéssel, hanem a kép aljának és tetejének levágásával. A korábban angolul megjelent DLC-k (két extra tárgyalás, illetve egy csomó ruha a főszereplőknek) mind a csomag részét képezik, de az eddig is csak japán 3DS-tulajok számára elérhető bónuszokat (egy kvízjátékot és három kosztümöt) most sem kaptuk meg.
[+]
Mivel ezek a részek talán valamivel kevésbé ismertek, mint az alapjáték, illetve az azzal elkezdődött trilógia, a következő oldalon pár szóval összefoglalom ezek történetét, illetve újításaikat – merthogy a játékmenet alapja természetesen nem sokat változott. Továbbra is védőügyvédeket irányítunk, akik fő feladata a vidám tárgyalások során a kelekótya bíró figyelmének fenntartása, az összevissza hazudozó tanúk szavainak kibogozása, és mindenek felett a vallomásokban rejlő ellentmondások megtalálása. A végső cél mindig a kusza ügy mélyén rejlő valódi gyilkos leleplezése, hiszen ebben a jogi környezetben nem elég, ha védencünkről bebizonyosodik, hogy nem ő követte el a gaztettet – ha a védőügyvéd nem találja meg az igazi tettest, akkor is a kliensünk megy sittre. Igen fontos feladat a tárgyalási napok közti nyomozás is: ekkor bejárhatjuk az ügyben érintett helyszíneket, civil környezetben beszélgethetünk el a szemtanúkkal, ismerősökkel és egyéb, általában igen fura alakokkal. Itt gyűjthetünk bizonyítékokat, amelyeket később aztán a tárgyalóteremben tudunk felhasználni a csúsztatási kísérletek és nyílt átverések visszaverésére.
[+]
Mindez a játéktervezői konzervativizmus azt is magával hozta, hogy a korai részekre is jellemző hibák, vagy legalábbis néhányak által biztosan oda sorolt jellegzetességek továbbra is a széria részét képezik. A történet természetesen továbbra is teljesen lineáris, így minden helyzetben egyetlen érv, egyetlen bizonyíték létezik csupán, amellyel a továbbjutás biztosítható. Egy idő után – főleg ilyen koncentrált dózisban játszva – az is zavaró lehet, hogy ebben a bírósági rendszerben mennyire ellenünk lejt a pálya. A tanúktól az ügyészekig mindenki habozás nélkül, és következmények nélkül hazudik, és ez egy idő után akkor is idegesítővé válik, ha a remekül lefordított szövegeknek és a karikatúraszerű karaktereknek köszönhetően továbbra is bohókás a hangulat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
