Az első Dragonborn története
Akik játszottak már a Skyrimmel, azok bizonyára tisztában vannak vele, mit is jelent pontosan a Dragonborn szó. A Sárkányszülöttek valójában olyan humanoidok, akik egy sárkány vérét és lelkét hordozzák magukban. A halandók által csak "Akatosh ajándékaként" emlegetett sárkányvér hordozói nagyon ritkán jelennek meg, általában korszakonként egy. Több ezer évvel a Skyrim cselekménye előtt, az Első Cyrodiili Birodalom alapítója, Alessia császárnő kötötte meg azt a szövetséget Akatoshsal, amelynek nyomán a Sárkányisten vált a Birodalom legfőbb, fenntartó istenségévé, míg Cyrodiil császárai Dragonborn uralkodókká lettek (A kifejezés pontos jelentése: "A Sárkány szent vére által megáldott"). Később a Második Birodalom alapítója Reman császár, majd a Harmadik Cyrodiili Birodalom atyja, maga Tiber Septim is Dragonborn császár volt. Az utolsó Dragonborn császár, Martin Septim az Oblivion krízis megoldása során áldozta fel életét.
A prófécia szerint az utolsó Dragonborn felbukkanására nem sokkal Alduin, a Világok Pusztítójaként elhíresült sárkány újbóli, elkerülhetetlen visszatérte után lehet számítani. A Dragonborn Akatosh kiválasztottja, ám természetes úton, olvasással tanulja meg a sárkányok ősi nyelvét, melyek valójában erőteljes, küzdelemre (is) használt üvöltések. Ezeket a kiáltásokat közönséges halandó nem képes megformálni, sőt a sárkány vérét hordozó császárok sem használhatják ezeket tanulás nélkül. Valódi értelmüket közvetlenül az elpusztított sárkányok lelkeit elnyelve sajátítják el, így harcokban sokkal eredményesebben küzdhetnek ellenük. Azért is hívják őket a Blades rend tagjai "A sárkányok végső gyilkosainak". Eme ősi lovagrend katonái korábban szintén a sárkányok ellen harcoltak, jelenleg legfontosabb feladatuknak a Dragonborn segítését tűzték ki maguk elé, hogy az végül képes legyen legyőzni Alduint.
A Blades tagjainak ragaszkodása a mindenkori Dragonbornhoz ősi eredetű: ezt a rendet eredetileg az Akavir kontinenséről érkező legendás harcosok alapították Dragonguards néven, akik Remanban, a Második Birodalom megalapítójában találták meg a kiválasztottat. A Dragonbornt maguk a sárkányok is ismerik és tisztelik, saját nyelvükön úgy hívják őt, hogy Dovahkiin. Ha elnyeli lelküket, akkor teljes valójukban megsemmisülnek, nem lesznek képesek újjászületni (A Skyrim végigjátszása közben többször is látjuk, miközben Alduin sorra éleszti fel az elmúlt harcokban megölt sárkányokat a temetőkben). Azt már az alapjáték során megtudjuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen Dragonborn, korábban már többször előfordult, hogy hasonló képességgel megáldott emberek születtek. Ám a legelsőre nem sokan emlékeznek, hiszen immár több ezer éve halott...
Nemrég azonban egy új, titokzatos szekta képviselői bukkantak fel, akik a "Hamis Dragonborn" után kezdtek el kérdezősködni szerte Tamrielben. Egyre gyakrabban hangzik el egy bizonyos név, Miraak-é, amit, bár mindenki ismerősnek vél, senki sem tudja pontosan, ki is volt ő valójában. A legenda szerint élt egyszer, évezredekkel ezelőtt egy Dragon Priest, akit Miraak-nak hívtak. Ez a rege még azokból az időkből származik, amikor egyes emberek istenként tisztelték eme pikkelyes hüllőket. Ezekben a régmúlt időkben a világot még a sárkányok uralták, s akaratukat a Dragon Priest rend közvetítette az emberek felé. Ez az állapot a legendák Sárkány Háborúja során változott meg, amikor az emberek a történelem hajnalán elsajátították a sárkányok kiáltásainak használatát, és legyőzték egykori uraikat. Miraak azonban nem közönséges Dragon Priest volt, különleges képességgel rendelkezett.
Állítólag Miraak volt az első egyén, aki a sárkányok szent vérét birtokolta, így belőle lett a legelső Dragonborn is. A legenda szerint kezdetben hűen szolgálta a sárkányokat és mint magas rangú Dragon Priest, Solstheim szigetén élt. Mígnem egyszer egy Fekete Könyv (Black Book) került a birtokába, aminek elolvasását követően a tudás, a sors és az emlékezet ura, a Daedra Hermaeus Mora egy hatalmas erő elsajátítására tett ígéretével átállította őt saját oldalára. A tiltott ismeretek birtokában Miraak sárkány urai ellen fordult, elnyelte lelküket, így növelve saját hatalmát egyre nagyobbra, míg végül egész Solstheim urává nem vált. Lázadását követően a sárkányok lerombolták a szigeten álló templomát, de nem arathattak teljes győzelmet Miraak felett, mert egy másik, szintén hatalmas Dragon Priest, Vahlok bukkant fel a színen.
Miraak és Vahlok végül szembekerült egymással. A küzdelemből Vahlok került ki győztesen, ám mielőtt még megölhette volna Miraakot, Hermaeus Mora megmentette annak életét és Apocrypha-ba, Oblivion egyik távoli, saját uralma alá eső síkjába teleportálta. Vahlokot azután a sárkányok megtették Solstheim urának, de előtte letetettek vele egy esküt, miszerint ezentúl őrködni fog a szigeten és figyeli Malaak visszatértét. Aki eközben Hermaeus Mora birodalmában marad, de csak addig, míg urának segítségével ismét képes annyi erőt szerezni, hogy visszatérhessen. Lehet, hogy róla szólnak a nemrégiben szárnyra kapott pletykák? Nos, erre a játék során fogunk fényt deríteni.
A Dragonborn DLC eseményei a főszál történetének végigjátszása során aktivizálódnak. Miután a szürke szakállú remeték (The Greybeards) taníttatásunk részeként megbíznak bennünket Jurgen Windcaller kürtjének felkutatásával, onnan visszatérve már nagy esélyünk van rá, hogy bármelyik városba vagy településre érve két, furcsa külsejű maszkot viselő szektatagba fussunk. Nem sokat tudunk meg tőlük, pusztán csak közlik velünk, hogy mi "Hamis Sárkányszülöttek" vagyunk és az igazi Dragonborn, Miraak visszatérésekor ezt tapasztalni is fogjuk. Ezt követően nekünk esnek és megpróbálnak minket eltenni láb alól. Egyiknél egy levelet találunk, melyből kiderül, hogy a merénylők egy hajóval érkeztek Solstheim szigetéről. Nosza, irány Windhelm, ahol megtaláljuk a kapitányt, aki, bár felelős támadóink érkezéséért, csak némi rábeszélést/lefizetést követően hajlandó minket elvinni a szigetre.
Akik játszottak a The Elder Scrolls III: Morrowind című játékkal, azok már jól ismerik Soltsheim szigetét, és a tőle délre található Vvardenfell szigetet is amelynek közepén a Red Mountain most is aktív vulkáni kúpja magasodik. Itt küzdött meg egykor a Nerevarine Dagoth Urral. A Red Mountain pedig most, Morrowind nagy részét elpusztító kitörése után majdnem kétszáz évvel is hamut lövell ki magából, ezért Solstheim egész déli részét még ilyen messze tőle is hamu borítja. Amennyiben megvettétek a Bloodmoon című kiegészítőt a Morrowindhez, akkor Vérfarkasként már bebarangolhattátok egész Solstheimet, hiszen pontosan ugyanide érkezünk most vissza. Habár a szigetről jól láthatjuk Morrowind földjét és a Red Mountaint is, - ezúttal még - nem tudunk oda eljutni, kizárólag Solstheimet vehetjük ismét birtokunkba.
A helyszínre érkezve felcsendülnek a Morrowindben hallott dallamok, így egyből nosztalgikus érzés kerített hatalmába, ami gyorsan tova is illant, mert az eddig minden probléma nélkül működő játék elkezdett fagyni és minden előzetes jel nélkül kidobált az asztalra. Azért bosszantott nagyon a dolog, mert kimondottan egy Dragonborn tesztre felkészített, univerzális karaktert fejlesztettem ki az elmúlt pár hónapban, amivel majd kipróbálhatom az új lehetőségeket. A sors fintora viszont azt akarta, hogy ezt ne tehessem meg, így csak a Dawnguard teszt során használt karakteremmel működött rendesen az új kiegészítés (Persze újjal sem lenne gond, de annyi időm most nincs, hogy emiatt az elejéről kezdjem megint az egész játékot).
Így hát ismét kénytelen voltam belebújni vérszívó karakterem bőrébe, akit főleg lopakodásra és íjászatra képeztem ki, ezért sajnos eléggé be voltak határolva egyéb képességei (Értsd: kovácsolás, stb.). Ez egyébként nem lenne akkora probléma, de mivel a Dragonborn telepítését követően egy rakás új páncél, fegyver és egyéb tárgy válik elérhetővé, ezeket nem tudom külön bemutatni. Szerencsére legtöbbjét ellenfelektől is zsákmányolhatjuk, így viszonylag hamar ízléses, kitinből és csontból készített páncélban feszíthetünk. De először lássuk a Dragonborn fő cselekményét adó küldetések, valamint az új helyszínek rövid összefoglalóját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
